A félvezető fényforrások – köznapi nevükön LED-ek – bevezetése már a háztartási világítás terén sem volt zökkenőmentes, érvek és ellenérvek tömkelege árasztotta el a vásárlóközönséget, a piacon pedig megjelentek a kiváló minőségű, és a bóvli kategóriájú termékek egyaránt.

A lakossági felhasználók problémái, bár kifejezetten jelentősek olykor, nem képezik jelen írásunk tárgyát. Sokkal nagyobb felhajtás jellemzi a közvilágítási korszerűsítések okozta szakmai, és kevésbé szakmai bonyodalmakat, mikor is többnyire a józan ész szempontjait figyelmen kívül hagyva parttalan viták kezdődnek különféle körökben – kell-e ledesíteni, avagy ez csak felesleges pénzkidobás?

Csúnyán elszabadultak az indulatok például a tavalyi évben is, mikor a Budapesti Dísz és Közvilágítási KFT az óbudai Pók utcai lakótelepen kísérleti ledesítést hajtott végre. A munkálatok során egyik napról a másikra lecserélték a lakótelep 80-as évekbeli színvonalat képviselő „Kúpos EKA 2x70W HPS” és Z1N70 típusú lámpatestekből álló közvilágítását hidegfehér ledes fényvetőkre, az eredeti lámpaoszlopok és kábelhálózat megtartásával.

A korszerűsítés megtörténte után, a BDK-t össztűz alá vették egyfelől a politikailag elfogult internetes sajtóorgánumok, másfelől a lakótelep némely részének házkezelőségei – egyik oldalról a beruházás korrektségét, a közbeszerzési metódust támadták, a másik panaszos fél pedig a lépcsőházi bejáratok és a parkolók elégtelen megvilágítása miatt emelt kifogásokat, ez utóbbira végül is a helyi lakosok találtak megfelelő megoldást.

Számunkra az ügy politikai vonatkozásai érdektelenek. Megdöbbentő volt ugyanakkor végigolvasni az egyik közismert online hírportál által közölt cikket, és főleg annak kommentjeit. A többségükben tanulókból, valamint szakmailag dilettáns humán értelmiségi fiatal felnőttekből álló fórumközönség hozzászólásai leragadtak a politikai hangulatkeltésnél, valamint haszontalan lózungok tudálékos ismételgetésénél – tették ezt többségükben olyan kommentelők, akik önállóan még egy villanykörtét sem képesek kicserélni. Néhány józanabb érv is felbukkant olykor, de ezeket a szakmailag megalapozott véleményeket hamar elnyomta a hangadók már-már rögeszmés politikai összeesküvés-elmélete, valamint a kormánypárt elleni kirohanások. A ledes közvilágítás ügyének – pro és kontra – nem tett jót, hogy a többé-kevésbé megalapozott lakossági panaszok tényét nem műszaki és világítástechnikai, hanem politikai problémának állították be egyes sajtóorgánumok, így a valódi szakmai véleményezés háttérbe szorult, a BDK pedig – teljesen indokolatlanul – utólagos magyarázkodásra, védekező álláspontra kényszerült.

Mi hát az igazság? Részünkről politikailag elfogulatlanok vagyunk, csak a szakmai szempontokat vizsgáltuk a probléma körüljárásakor. Felkerestük hát anno a Pók utcai lakótelepet, talán másfél hónappal a közvilágítási korszerűsítés után. A késő esti órákban végigsétálva a panaszolt körzetben, SZAKMAI VÉLEMÉNYÜNK SZERINT a közvilágítás voltaképpen kifogástalan, a 4.3m-es fénypontmagasságú beton kandeláberoszlopokra szerelt ledes fényvetők kellően megvilágítják az úttestet, a füves területek és a kocsiparkolók egy részét, a 10 méter magas főútvonali aluoszlopokra szerelt led-lámpatestek is kiválóan megállják a helyüket. A kicsit zöldes árnyalatú hidegfehér fény egyáltalán nem kellemetlen, a láthatósági viszonyok és a színvisszaadás lényegesen jobb, mint a korábbi sárga fényű nátriumlámpás közvilágítás esetében. Összességében a látottak kedvező benyomást keltettek, egyetlen kérdésre azonban nem tudunk válaszolni – vajon mennyire lesznek tartósak és megbízhatóak ezek a lámpatestek? Néhány év után nem lép-e fel drasztikus fényáram csökkenés, tömeges meghibásodások, stb… ?

Az egyetlen kifogás talán az lehetne, hogy a lépcsőházak bejáratai valóban nem jutnak a korábban megszokott szórt fényhez, azonban egyfelől gondolni kell a most jelentősen lecsökkent fényszennyezésre, valamint arra is, hogy a kapubejárók megvilágítása nem kimondottan közvilágítási feladat, azt inkább a házkezelőségeknek kellene megoldaniuk. (Azóta meg is oldották ezt a problémát)

El lehet mondani, hogy a Pók utcai lakótelep közvilágításának ledes korszerűsítése – a fennforgó körülményekhez képest – jól sikerült.

Azonban egyre több helyen – főleg vidéki városokban – kerül sor ilyesféle közvilágítási korszerűsítésekre, és a már ismert– szakmai összefoglalónkba nem tartozó – politikai csatározások mellett, rengeteg tényleges, valóságos panasz is érkezik ezen korszerűsítések miatt. Nem csak a lakosság kifogásolja a meggondolatlan ledesítést, hanem a világítástechnikai iparág szakemberei is óvatosságra intenek számos alkalommal. Ugyanakkor vannak közismerten tökéletesen jól sikerült ledes közvilágítások – ilyen például a Lágymányosi híd újjáépült világítása, mely kifogástalannak tekinthető – vagy mint az ominózus Pók utcai projekt, ami fénytechnikailag szintén korrekt, jól sikerült munka.

A kevésbé jó megoldások sajnos szintén köztünk vannak, a lakossági panaszok pedig folyamatosan bombázzák a nyilvánosságot. A legtöbben a csökkent fényerőre panaszkodnak, egyes helyeken megnőtt a közúti balesetek száma, mások pedig kétségbe vonják az efféle beruházások tényleges hasznosságát, gyakran nem is alaptalanul
.
Vizsgáljuk meg hát, mi állhat a megalapozott panaszok hátterében, és nézzük át a dolgokat tárgyilagos szakmai szemmel!

A csökkent fényerő okozta panaszok: A mellékutak és lakótelepi térségek évtizedekkel korábban létesített közvilágítása többnyire 1×125 wattos „VBKM Univerzális”, illetve 2×125 wattos „Kúpos EKA” higanygőzlámpás lámpatestekkel történt. A 4000 Kelvines zöldesfehér fény a higanygőzlámpa sajátossága, szubjektív, de létező gyakorlati tapasztalat, hogy ennél a fénynél – a nem túl jó színvisszaadási indexük ellenére – többnyire az elvárhatónál jobb látásviszonyok alakulnak ki. Az említett lámpatestek tökéletesen illeszkedtek feladatukhoz, persze mára már teljesen elavultak, gazdaságtalanok.
A 2000.-es év körül ezeket Budapesten mindenütt lecserélték sárga fényű nátriumlámpákra, melyek tartósabbak, és jobb hatásfokúak. Már ekkor érkeztek lakossági panaszok, mivel a mellékutcákban selejtezett 125W Hg univerzálisok helyére felrakott 50-70 wattos nátriumlámpás fényvetők szolgáltatták ugyan a műszerrel is mérhető, elvárt fénymennyiséget, azonban az emberi szem által érzékelhető relatív megvilágítási érzet elmaradt a korábbi higanylámpás rendszerhez képest.

Az a helyzet ugyanis, hogy rengeteg korábbi hurráoptimista cikk és tanulmány állításaival szemben, a sárga fényű nátriumlámpák által biztosított látási viszonyok csak nagy megvilágítási szintek esetén megfelelőek, függetlenül a műszeres mérések által rögzített értékektől. Magyarán, egy 125 wattos higanylámpát csak elviekben lehet kihelyettesíteni egy 50 wattos nátriumlámpával, ugyanis hiába mérünk nagyjából ugyanannyi lumen fényáramot a kétféle fényforrás esetében, a legtöbb átlagember a nátriumlámpás megvilágítást sötétebbnek, borongósabbnak látja. A sárga fény természetellenesebb, mint a zöldesfehér higanylámpa-fény, ezért az ismertetett panaszok voltaképpen megalapozottak.

Tehát már ennél az energiatakarékosságilag nagyon is indokolt korábbi korszerűsítési kampánynál is voltak panaszok, problémák, ezek többsége azonban idővel megoldást nyert.

A ledeknél viszont új gondok érkeztek, főleg a pontszerű fénykibocsátás, és a vitákra okot adó színhőmérsékletek miatt. Ezekre még majd később visszatérünk.

Nagyobb baj azonban, hogy főleg az alárendelt utak, parkok, és lakótelepi területek közvil korszerűsítésénél szokásban van az a rendkívül helytelen gyakorlat, hogy mind a nátriumlámpás, mind a ledes lámpatesteket túlságosan magasra szerelik. Bár ez által látszólag – ismétlem: látszólag!! – nagyobb terület is egyenletesen bevilágítható, voltaképpen ezzel a gyakorlattal csak a fényszennyezést növeljük, és gyenge, derengő fényt létesítünk mindazokon a helyeken, ahol amúgy ugyanazzal a világítóeszközzel tökéletes megvilágítás is elérhető volna! Persze a nagyobb szabadságfokú elhelyezéseknek határt szab az adott lámpatartó oszlop mérete és kivitele, valamint a lopás és vandalizmus elleni védekezés megfontolásai. Azonban nevetséges, hogy egy eleve nem nagyon teljesítőképes led lámpatestet, vagy egy amúgy is ködös fényt szolgáltató 36W Altra lámpát 8-10 méter magas fa vagy betonoszlop csúcsára, vagy ahhoz közel elhelyeznek, holott – oszlopköztől függetlenül – az optimum 4-6 méter volna. A lámpatestek ily módon kiválóan bevilágítják a magánházak kertjeit, a lakások belsejét, meg úgy általában az utca feletti légteret – minden olyan helyet, ahol egyébként közvilágításra igazából semmi szükség, netán még zavaró is. Az úttestre meg a járdára bezzeg csak egy sápadt derengés jut – mindez azért, mert sem a megrendelők, sem a kivitelezők nem képesek túllépni az ósdi szokásokon, vagy csak a maximális költségtakarékosság a cél? Irreális egy 36W-os U fénycsőtől elvárni, hogy tisztességes területvilágítást adjon nyolcméteres magasságból, pláne jó széles oszlopközökkel! Ez vonatkozik a ledekre is, de még inkább a nátriumlámpákra, mert főleg ködös, késő őszi éjjeleken nem véletlen az a sárgásbarna, undok szórt fény a főváros egyes részei felett – miközben odalent az utakon nem lát rendesen sem az autós, sem a gyalogos! Minek világítjuk hát közvilágítással, közköltségen – a légteret??? Jobban ernyőzött, oldalirányban vakításmentes, alacsonyabban elhelyezett „mélysugárzó” jellegű lámpatestekkel többre mennénk – még akár kicsit foltosabb útmegvilágítás árán is – mint a jelenlegi pazarló, a közlekedők számára balesetveszélyes gyakorlattal!

Jelenleg számtalan helyen az új ledes lámpatesteket – pontszerű fényforrásuk ellenére – egy az egyben a régi világítótestek helyére szerelték, holott többnyire már az „elődök” is indokolatlanul magasan voltak elhelyezve, de ezt nem vette figyelembe. Megtetézték a bajt még avval is, hogy a lakosság esetleges tiltakozásától tartva, melegfehér ledekkel kérték a korszerűsítést – csak éppen ezek fényárama gyakran alulmúlja a hidegebb színhőmérsékletűekét, tehát a szubjektív megvilágításérzet még ez által is romlott. Például Veresegyházán a helyiek már „gyertyákat, szentjánosbogarakat” emlegettek, mint az új közvilágítás szinonímáját – és ez nem véletlen, tényleg sokfelé megdöbbentően gyenge az utcák megvilágítása!

Dunaújvárosban konkrét balesetek is történtek, részletekre itt nem térünk ki, a sajtó kellő alapossággal felkapta a témát. Kiemelnénk azonban, hogy szerte az országban például a gyalogátkelőhelyek éjszakai megvilágítása kritikán aluli, holott némi odafigyeléssel ezeket a súlyos baleseti veszélyhelyzeteket is meg lehetne előzni, viszonylag csekély többletköltséggel.

A fenti szempontok megtárgyalása után, még mindig nem jutottunk el odáig, hogy vajon jó-e, megfelelő-e a ledek használata a közvilágításban, vagy pedig ismét csak egy költséges és felesleges beruházássorozattal állunk szemben?

Nézzük hát meg a led-világítás technikai előnyeit-hátrányait, tárgyilagos nézőpontból!

Előnyök:
– Elvileg igen hosszú élettartam.
– Gyakorlatilag karbantartást nem igényel. (nincs „izzócsere”, stb..)
– Kis helyigényű, könnyű lámpatestek.
– Általában igen jó hatásfok. (bár sok reklámadatot nem lehet komolyan venni, és a mérési metódusok is gyártófüggőek)
– Ki-be kapcsolgatást jól tűri. (bár közvilágításnál ennek csak üzemzavar esetén van igazi jelentősége)
– Jól irányítható fény.
– Csekély hőtermelés. (természetesen meleget ez is termel, és azt szakszerűen el is kell vezetni, máskülönben degenerálódik a led félvezető-struktúrája)
– Bekapcsolás után azonnal teljes fényt ad, nincs felfutási idő.
– Fehér fény, általában háromféle színhőmérséklet között választhat a megrendelő.
– Kifejezetten korszerű fényforrás, új és ígéretes technológia.
Hátrányok:
– Nagyon drága, ezért a bekerülési költségek miatt a beruházás gazdaságossága olykor kétséges is lehet.
– Mivel nagyon új technológia, ezért kevés a hosszú távú üzemeltetési tapasztalat, az élettartam terén sincs egyértelmű álláspont.
– A hidegfehér ledeket sokan nem szeretik, a melegfehérek többnyire kevesebb fényt adnak, mint a hidegfehérek.
– Általában kis egységek összekapcsolásával készül, minél kisebb egy-egy led-fénykeltő egység, annál silányabb a minőség.
– Melegben a fényárama lecsökkenhet.
– Egyes példányok színvisszaadása borzalmasan rossz.
– A légvezetékes közvil hálózatot ért tranziensek, villámcsapás, stb.. könnyebben tönkretehetik, mint a gázkisülőlámpák bármelyikét.

Mi hát a megoldás? Szögezzük le: A led remek találmány, kár volna egyértelmű előnyeit figyelmen kívül hagyni. Viszont mivel még nem teljesen kiforrott technika, ezért felesleges mindenhová és mindenáron erőltetni, hiszen a közvilágítás főként nagy teljesítményű egységeket igényelne, ezekből viszont az igazán jó minőségűek túlontúl költségesek, ezért beszerzésük kétszer is meggondolandó. A gyenge, nem kellően tartós termék pedig professzionális használatra alkalmatlan, pénzmegtakarítás helyett inkább a pénzkidobás kategóriájába tartozik.

Ahhoz, hogy mondjuk egy önkormányzat helyesen dönthessen közvil korszerűsítés esetén, komoly előkalkulációkra van szükség. Ha valóban jó eredményt akarnak elérni, minőségi zöldes-semlegesfehér (fényhatásfok!) fényű terméket célszerű választani, és még a beszerzés előtt kiszámolni, melyik üzemeltetési szisztéma a gazdaságos, melyik térül meg igazán : Meghagyni és karbantartani mondjuk 10 évig a régi világítási rendszert a javítások, cserék, üzemeltetési költségek figyelembevételével, vagy megvásárolni és felszereltetni a ledes lámpatesteket, és azokat üzemeltetni 10 éven át?

Mit lehet még tenni azért, hogy főleg a másodlagos útvonalak, mellékutcák világítása jobb és olcsóbb legyen? Néhány vegyes jellegűészrevétel, ami akár lényegesen jobb eredményt is adhat, persze ez helyszínfüggő:

– Ne legyenek a lámpatestek szükségtelenül magasan, akár ledes, akár másmilyen térvilágítóról van szó. Minél kisebb a fényforrás teljesítménye, annál inkább kerülni kell a szükségtelenül eltúlzottan magasra installálást!

– A valóban megalapozott helyi lakossági panaszokat komolyan kell venni, okukat mihamarabb megszüntetni.

– A felhasználni kívánt fényforrásokat, lámpatesteket műszaki szakember válassza ki a termékkínálatból, megfontolt döntéshozatallal. Dilettánsok, szenzációhajhász hozzánemértők véleményével a világítástechnikai szakma érdemben ne foglalkozzon, mint ahogyan a villamosipari szolgáltatások megrendelői is bátrabban ignorálhatnák a „túlpörgött civilek” vállalhatatlan megnyilvánulásait.

– Ledes korszerűsítésnél, lámpatestből inkább válasszanak kicsit nagyobb teljesítményűt a kívánt kategórián belül, ha ár/érték arányban amúgy megfelelő. Ha több lesz majd a fény, abból aligha lehet baj…

– A közúti gyalogátkelőhelyek, nagy forgalmú csomópontok színben is eltérő, a jelenleginél jóval erősebb kiemelő megvilágítását mindenütt, minél hamarabb meg kellene oldani, mert túl sok a baleset, és a máskülönben elkerülhető veszélyhelyzet!

– Bár a lakosság egy része inkább a melegfehér fényforrásokat preferálja, azonban ezek nem mindig válnak be, főleg csekélyebb megvilágítási szintek esetén. A semleges, 4000K körüli színhőmérsékletű ledek fényhatásfoka többnyire igen jó, színvisszaadási indexük is jobb, mint a melegfehéreké, ezért a színhőmérséklet kiválasztásánál célszerű megfontoltan eljárni. Az utca nem a lakásunk, itt teljesen más követelményeknek kell megfelelni, mint mondjuk egy olvasólámpába történő fényforrásválasztásnál!

– A különféle fémhalogén izzók nagyon jó alternatívái lehetnek a meglevő nátriumlámpás világításoknak, bár jóval drágábbak, mint a HPS izzók. Azonban meglevő, üzemképes nátriumizzós lámpatestekben az ezekre történő átállás gazdaságosságának érdemes utánaszámolni, hiszen a korszerű fémhalogénizzók élettartama kedvező, fényminőségük pedig kiváló! Ezeknél is a 4000K-es színhőmérsékletűeket lenne célszerű inkább alkalmazni, a jobb látási viszonyok elérése végett.

Fentiek figyelembe vételével belátható, hogy az ár/érték arányban korrekt, minden szempontból sikeres beruházás lebonyolításához feltétlenül szükséges a jól képzett világítástechnikai szakember, aki a többnyire dilettáns megrendelő részére tanácsokat ad, előzetes számításokat végez, netán a gyakorlati kivitelezést is felügyeli.

Ne feledjük: Nem mindig a legkorszerűbb fényforrás a legjobb fényforrás, hanem az, aminek a felhasználásával a kívánt világítástechnikai feladat a legoptimálisabban megoldható – és ez nem szükségszerűen a led! De ahol a ledek valóban beválnak, ott számíthatunk különféle előnyeikre – tartósságukra, jól irányított fényükre, karbantartást alig igénylő üzemeltetésükre. Kizárólag a felhasználókon múlik az, hogy képesek-e helyes döntést hozni, az adott feladatra leginkább alkalmas fényforrást – önállóan, vagy segítséggel – egyértelműen kiválasztani!