Fénymúzeum – a kezdetektől napjainkig (1985-2022)

Ismerje meg a Fénymúzeum történetét, munkásságunkat, egy rövid bemutatkozás keretében!

 

A Fénymúzeum voltaképpen egy nonprofit és politikamentes magánkezdeményezés. Elhivatott, szorgalmas önkéntesek működtetik – olyan személyek, akik technikai érdeklődésűek, illetve alapból is az elektrotechnikai iparághoz kötődnek munkájuk, vagy hobbyjuk által.

Célunk, hogy az elektromos világítástechnika, valamint a műszaki ipartörténet még fellelhető emlékeit – főleg az 1950 és 1990 közötti korszakból, de nem feltétlenül ragaszkodva ehhez az időintervallumhoz – begyűjtsük, restauráljuk, majd szakszerű és biztonságos helyen tárolva megőrizzük az utókornak.

Az így megszerzett relikviákat majdani végleges kiállítóhelyünkön, üzemképes, egyúttal eredetire helyreállított állapotukban, a Tisztelt Látogatóink számára is megtekinthetővé tesszük – úgy, ahogyan a közismert “állami” múzeumok működnek – valamint a szakmai érdeklődők számára műszaki információszerzést, tapasztalatcserét is biztosítani szándékozunk.

Mindezt kizárólagos magánkezdeményezésként lebonyolítva és fenntartva, a magánszektorra jellemző rugalmassággal, a “jó gazda gondosságával”, és az üzemeltetők személyének elhivatottságára és nagyfokú hozzáértésére alapozva.

                                                   Mit gyűjt a Fénymúzeum?

Erre könnyű válaszolni: “Villanyvilágítási eszközöket” – tehát fényforrásokat és lámpatesteket, különösen az ipari és közvilágítás témaköréből. Lámpaoszlopokat,  világítástechnikai szerelvényeket, szakirodalmat. Speciállámpákat, vákuumtechnikai és üvegmegmunkáló felszerelést, egyéb korabeli villamosipari anyagokat, valamint kisebb és nagyobb fényreklámokat, neonberendezéseket.

Ezeken kívül retro-szocreál termékeket, anyagokat, dokumentumokat, stb..

Miután folyó évtől kezdve (2020) műszaki ipartörténettel is foglalkozunk, ezért az aktuális lehetőségeink határain belül bővítettük az általunk gyűjtött anyagok, relikviák körét. Főleg villamosiparral kapcsolatos gépek, eszközök, egyes gépipari termékek, szakkönyvek, stb.. kerültek és kerülnek birtokunkba, valamint egyes – ezeken a kategóriákon kívüleső – nosztalgikus jellegű egyéb érdekességekkel is gyarapítanánk múzeumunk kollekcióját!

                                 Mesél a múlt………

A “Fénymúzeum” különös és egyedi története, létrejöttének miértje igazán nem sorolható a klasszikus sikersztorik kategóriájába, holott pedig Magyarország legnagyobb (Közép-Európa egyik legnagyobb!!) magánkezelésben levő technikatörténeti gyűjteményéről beszélünk…

A tulajdonképpeni “kezdést” jórészt az 1980-as évek közepétől számíthatjuk, amikor is egy budapesti, akkor még alsó tagozatos kisiskolás – a Fénymúzeum mostani projektvezetője, egyben tulajdonosa – a más gyerekeknél megszokott játékféleségek helyett karácsonyfaizzót, laposelemet kér a családjától, az éppen aktuális ajándékozási alkalomra. (születésnap, névnap, karácsony, stb..)
Ugyanez a gyerek , mind a házuk előtt álló kandelábert, mind a lakótelepen és környékén található egyéb közvilágítási eszközöket megkülönböztetett figyelemmel kíséri, az időnként arrafelé dolgozó akkor még ELMŰ-s szerelőkkel barátkozás közepette…
Odahaza – hosszas könyörgésre – szülőileg engedélyezve mindenfajta lakásban használatos kiégett izzó cseréje, természetesen felnőtt felügyelete mellett.

Talán tízévesen, újabb ajándékkérés, higanygőzlámpa tárgyában. Családi kupaktanács, a Gránit Műveknél elektrikus nagybácsitól szakvélemény kérése, nagy nehezen megszületnek a beleegyezések, végül megvásárlásra kerül a Tungsram- Keravill üzletben (VIII.ker. Rákóczi u. 51.) egy HMLI 160-as kevertfényű égő. Innentől már nincs megállás a lejtőn…

Tungsram-Keravill dolgozóival történő összebarátkozás (nem ment nehezen, ennyire fiatal ügyfelük még úgysem volt..), HgLI 80, 125, HMLI 500 lámpák megszerzése, majd néhány év múlva az első nátriumlámpa, egy TCL 70/H és szerelvényei.

Tizenévesen már vagy 100 darabos izzó és előtét gyűjtemény, ezenkívül rengeteg villanyszerelési anyag, a család nem kis bosszúságára No meg  az iskolai tanulmányokban való szorgalmas elmélyülés helyett inkább mindennapos – akkor még – barkácsolás… És a megszállott gyűjtögetés, természetesen.

Sok-sok év múlva történetünk hőse, immár hivatásos villanyászként elhelyezkedvén,  a gyűjtemény további bővítésére törekedett elsősorban, ráadásul 1994-ben az első neonreklámok is befészkelődnek a lakásba – a család részleges ellenkezésének szakszerű “leszerelésével”…

2003 körül a gyűjtemény mind mennyiségre, mind minőségre hatalmasat bővül, köszönhetően egy régebbi Tungsramos ismeretségnek, valamint néhány segítőkész cégnek, akiktől nagyszámú ipari és közvilágítási lámpatesteket sikerült beszerezni.

A rákövetkező években kapcsolatépítés az elsődleges cél, sikerül lelkes kollégákra és segítőkre találni az akkor még fényforrás-magángyűjtemény bővítéséhez és fenntartásához, de a remek szakmai és baráti ismeretségeket beárnyékolta néhány irigy és korlátolt személy felbukkanása, akik kellemetlenkedéseikkel sokra ugyan nem mentek, nem is mehettek. De miattuk a gyűjteményt sajnos innentől kezdve titokban, a közönség elől elzárva kellett tartani.

De mit számít az a néhány fő zsivány / pszichopata, mikor a segítőkész, becsületes emberek vannak abszolút többségben? Támogatóinktól nagyon sok jót kaptunk, ennek köszönhetően már 2008-ban a gyűjtemény terjedelme olyan szintet ért el, ami kikényszerítette az egyébként logikus döntést: Ez a gyűjtemény már nem lehet öncélú, hanem technikatörténeti és értékmegőrző magánmúzeumot kellene csinálni belőle, amit akár a nagyközönség is látogathat, de a működtetése-irányítása, valamint a tulajdonjog kizárólagosan az alapítójáé marad..

Ehhez az elképzeléshez szinte azonnal akadtak önkéntes segítők, akik díjazás nélkül, ráérő idejükben komoly gyakorlati segítséget adnak a Fénymúzeum bővítéséhez, és üzemeltetéséhez. Itt vannak, segítenek, dolgozunk, fejlődünk. Együtt örülhetünk a sikernek, egy-egy megmentett szép relikviának, a közösen elért eredményeinknek – ez nagy öröm, hiszen szinte a nulláról kezdtünk mindent!

A nonprofit és politikamentes “Fénymúzeum” szerencsére sokak érdeklődését felkelti, és számos segítséget, felajánlást is kapunk. Például két hazai festékipari cég is ellátott minket korrózióvédő és fedőfestékekkel, így a lámpaoszlopok, lámpakarok, és neonreklámok felújítása máris olcsóbbá és egyszerűbbé vált.

Társasházak közös képviselői neonreklámok megszerzésében segítenek, különféle ipari üzemek és telephelyek vezetői régi térvilágítók bontását engedélyezik számunkra, valamint elfekvő izzókat kutatnak fel gyűjteményünkbe.

Magánszemélyek is felajánlanak olykor hagyatékból, stb.. megmaradt, feleslegessé vált világítástechnikai eszközöket, melyeket természetesen köszönettel átveszünk tőlük.

Jelenleg ott tartunk, hogy a nagyjából 3000 db-os szakgyűjteménynek biztonságos és tágas raktárat, illetve végleges kiállítóhelységet keresünk, természetesen mindeközben folyamatosan történik a “raktárra dolgozás”, tehát a kollekció bővítése, valamint a meglevő anyagok szükség szerinti felújítása, restaurálása.

Munkánkat folyamatosan végezzük, és képgalériáink bizonyítják, hogy nem is eredménytelenül!

                          Így kezdődött … képekben! (2006-tól napjainkig)