Köszönhetően Csíkász Levente fáradozásának, kiváló fotókhoz jutottunk az elmúlt napokban. Ugyanis jelentős közvilágítási korszerűsítések nem csak napjainkban történnek, hanem a közelmúlt is számtalan példával szolgál – egyik jelentős lépés volt 1981-ben az akkor már elavultnak számító 21.868L típusú 4×400 wattos nyitott fényvetők lecserélése modernebb, energiatakarékosabb TwinEKA zárt búrás, nátriumlámpával szerelt lámpatestekre.
A fotókat az akkori Népszava újság részére készítette Kiss Árpád. Külön köszönet jár Havas Péter úr részére, aki volt szíves ezeket rendelkezésünkre bocsátani.
A bemutatott fotók az eredeti jogtulajdonos érdekkörébe tartoznak, részünkről történő prezentálásuk kizárólag nonprofit, ismeretterjesztő jelleggel történik!
Előzmények: Mint ahogyan részben a 2020-2021-es Világítástechnikai Évkönyvben (Horváth Péter – Neonfényes Budapest címmel), valamint a Fénymúzeum többi nosztalgikus cikkeiben már írtunk erről, a budapesti közvilágítás már az 1940-es években sem volt igazán megfelelő, de ezt az akkori gazdasági problémákkal, meg a korabeli technikai hiányosságokkal még úgy-ahogy meg lehetett indokolni. A második világháború eredményeképpen majdnem minden budapesti közvilágítási berendezés tönkrement, a megmaradtak helyrehozatala-pótlása lassan haladt. Az ismert 1956-os események hatására ismét újabb veszteségeket szenvedett az eredendően sem kifogástalan közvilágítás, azonban a politikai enyhülés, és a gazdasági felemelkedés hatására, a korabeli illetékesek végre abba a helyzetbe kerültek, hogy elrendelhették Budapest, azon belül is főleg a turisztikai célpontnak számító körzetek jelentős közvilágítási rekonstrukcióját.
A turisztikai igények mellett nem volt elhanyagolható a lakosság részéről tapasztalható elégedetlenség sem, valamint számolni lehetett már avval is, hogy a hazai világítástechnikai ipar végre-valahára “összeszedte magát, és megfelelő minőségű gázkisüléses fényforrásokat, korszerű lámpatesteket voltak képesek tömegméretekben gyártani.
Többek között így került sor a hatvanas évek elején a Rákóczi úti úgynevezett “Fénytengely” megvalósítására, az egyébként valóban forgalmas és jelentős útszakasz nagy teljesítményű – egyenként 4×400 wattos higanylámpás – lámpatestekkel történő kivilágítására.
Az elképzelés bevált ugyan, de két évtized után látni kellett, hogy ezek a lámpatestek már bőven kifutották az idejüket, erkölcsileg és műszakilag egyaránt leamortizálódtak. A megbízhatósággal különösebb probléma nem volt ugyan, azonban az alul nyitott konstrukció hátránya – az eloxált alumínium tükörrendszer viszonylag gyors elszennyeződése, tönkremenetele -, folyamatosan fennállt.
Ráadásul a higanylámpák fogyasztása eléggé jelentős volt (igaz, amíg egy ilyennek jó az állapota, korrekt módon világít!), ez, és a szükséges csoportos cserék elvégzésének nehézkessége, munkaigényessége felvetette a mielőbbi korszerűsítés gondolatát.
Az akkor már a Tungsram által sorozatban gyártott, kezdeti gyermekbetegségeit leküzdött nagynyomású nátriumlámpák, és az EKA Vállalat egyik újszerű, kiváló terméke – a “Twineka” 2x400W nátriumlámpára konstruált kivitele tökéletesnek látszott erre a célra, és valóban – a következő komolyabb korszerűsítésig ez a szisztéma megmaradt, jól bevált. Újabb korszerűsítés már csak a rendszerváltás után több évvel történt ismét!
Lássuk hát a képeket!
Utólagosan még egyszer köszönöm Csíkász Leventének a témafelvetést és az anyaggyűjtést, valamint Havas Péternek a fotósorozat átadását!
A 2020-2021-es Világítástechnikai Évkönyv – benne számtalan más érdekesség mellett, a szerző neonreklám-technológiai és közvilágítás-történeti írásával – még beszerezhető a Világítástechnikai Társaságnál! ( www.vilagitas.org )
2022. augusztus 20. – Horváth Péter