Mielőtt kiengedném “külsős” szerzőnk, Nyári Zoltán villamosmérnök újabb kiváló írását, engedtessék meg nekem – mint a weboldal működtetőjének – , néhány, az írás témájával egybehangzó – és felettébb időszerű! – észrevétel!
Manapság a spórolás egyfajta betegessé fajult mánia, amit a jelenleg ismert technikai fejlettségünk nem tud igazi érvekkel alátámasztani, a “zöld hazugságok” pedig leginkább az átlagpolgár életszínvonalát igyekeznek kikezdeni, lepusztítani. Ha jobban belegondolunk, megalapozatlanul, és felettébb aljas, hangulatkeltő módon történik mindez, mintha nem lenne pont elég bajunk ezek nélkül is…
A bevezetés szerzője (H.P.) szakkönyvtárában nem kevés régi, hatvanas évekbeli világítástechnikai könyv található, és ezek tanulmányozása után egyértelmű, hogy a történelem újfent megismétli önmagát – ilyen “spúrmánia” már volt bizony korábban is. Konkrétan a hatvanas évek végén volt egy komolyabb energiaválság, ami főleg a klasszikus nyugati EU-s országokat érintette (NSZK, Franciao., Ausztria, Benelux államok, stb..), de még hozzánk, a volt KGST-tagországok egyikébe is begyűrűzött!
Az akkoriban aktuális (színház módjára megrendezett) olajválság, és az energiahordozók világszintű drágulása folyományaként, egy elképesztő “spúrhullám” indult útjára Európában, nem éppen bizalomgerjesztő eredményekkel.
A világítás lekapcsolása feltűnő jelenség, és sokan komolyan elhitték, hogy ez az út vezet valahová. De igazából a bevezetett takarékossági intézkedések – közvilágítási degradáció, lakossági és céges világításcsökkentés – komolyabb megtakarítást nem, csak növekvő számú baleseteket eredményeztek. És ez még az izzólámpás, meg korai fénycsöves korszakban történt. Nem akarom most ezt bővebben kifejteni, majd ha ráérek jobban, megírom a “mögöttes tartalmat” is. Inkább átadom a szót Nyári Zoltán szaktársnak, kérem, olvassák figyelemmel – érdemes!
Bizonyára a kedves Olvasónak is vannak emlékei, milyen volt 20-30 évvel ezelőtt a lakásvilágítás. Egyszemélyes példán keresztül bemutatva, emlékezzünk vissza, hogyan világítottunk annak idején!
Mi (négyen) egy 3 szobás panellakásban laktunk. A világítást lényegében csak izzók adták, a konyhai pult felett volt egy kis 18 W-os fénycső. Kb. 1kW beépített fényforrás volt a lakásban, az olvasó, és egyéb lámpákat most nem vesszük figyelembe, ezekből amúgy sem volt túl sok.
Így világítottunk: nappal leginkább sehogy, csak az ablaktalan helyiségekben pl. WC, fürdő, gardrób és csak a használat idejére. Borult időben már volt, hogy bekapcsoltuk, szürkületben és este már rendesen világítottunk, de ha kimentünk a szobából, akkor illett lekapcsolni.
Azt már gyerekként tudtam, hogy nem égetjük a villanyt feleslegesen, mert az bizony pazarlás.
Akkoriban 120-150 kWh körül volt a havi villamosenergia fogyasztásunk, a lakásban villanytűzhely volt, szüleim főleg hétvégén főztek.
És manapság?
Jelenleg egy hasonló, de kisebb lakásban lakunk két kisgyerekkel, villanytűzhellyel. A világítás korszerűnek mondható, főleg LED-es, kis mértékben kompakt fénycsöves. Ezek összes beépített teljesítménye kb. 0,5 kW.
Csodák csodájára a villamosenergia fogyasztásunk most is 130-150 kWh körül mozog, szélsőséges esetben a 200-at is eléri, de csak nyáron a klíma miatt, ezt most ne is vegyük figyelembe.
Egyébként ez egybevág a KSH statisztikájával is: a háztartások villamosenergia fogyasztása 1990 óta lényegében változatlan, illetve 2019-ig csak hangyányit nőtt.2020-ban a fogyasztás kicsit megugrott, ez minden bizonnyal a koronavírus járvány okozta életmód-változások következményeként alakult így.
Mi változott akkor?
A legnagyobb változás az informatikai és híradástechnikaikészülékeket leszámítva kétségtelenül a világításban történt. A nagyobb háztartási gépek is energiatakarékosabbak lettek, a megtakarítás nagyjából fedezheti is a régebben nem létező informatikai eszközök fogyasztását. Nade térjünk vissza a világításra! A beépített világítási teljesítmény kb. felére csökkent, de a fény mennyisége nőtt. Ha a beépített fényáramot néznénk, akkor a 90-es években kb. 10000 lm volt, ez ma ennek a négy-ötszöröse,és mivel a LED vagy a kompaktfénycső energiatakarékos, leszoktunk a kapcsolgatásról is.
Már borult időben is szinte teljes kivilágításban úszik a lakás, mert így kényelmes, nem kell félhomályban botorkálni.
Tehát a korszerű világítással energiát nem igazán takarítunk meg, viszont több a fény és az általános vizuális komfort is kétségtelenül nőtt.
Ide kívánkozik a 2009-es EU-s rendelet megjelenése az izzók kivezetéséről és az, hogy az ígéret szerint ez micsoda energiamegtakarítással fog majd járni, de lám-lám nem így lett. Ott (is) hibáztak, hogy azt feltételezték, a világítási szokások nem fognak változni, csak az ugyanannyi, ugyanannyit használt fényforrás fog kevesebbet fogyasztani.
Kikerestem az akkori EU-s „marketing” anyagot, konkrétan 40 TWh- azaz 40000 GWh energiamegtakarítással számoltak.
Ezzel szemben a statisztika szerint az EU-s villamos energia fogyasztás 2009 és 2013 közt 73820GWh-val NŐTT.
Tegyük hozzá, hogy 2009-ig folyamatosan nőtt, 2013 után hullámzó, a csúcs 2017-ben volt 112062 GWh többlettel. A becsült, soknak tűnő 40 TWh energiamegtakarítás arányaiban nem is sok, a 2009-es fogyasztás mindössze 1,4%-a, ez gyakorlatilag elhanyagolható. Ha a teljes energiamixet néznénk, akkor még kevesebb.
Nőtt?
Igen, ha kicsit távolabbról közelítjük meg a dolgot, akkor az általános életszínvonal nőtt. Ez több, többet használt, amúgy energiatakarékos lámpát is jelent, de összességébenhasonló energiafogyasztással.
Akkor felesleges volt az izzó kitiltás?
Igen is, meg nem is. Külső beavatkozás nélkül vélhetően a gyártók maguktól nem fordítottak volna annyi pénzt a LED-ek fejlesztésére, az átlag vásárlót úgyis csak a lámpa ára érdekli. Kompakt fénycső esetleg LED helyett ugyanúgy megvette volna a jóval olcsóbb és sok szempontból jobb – főleg akkoriban – izzót. Az átmenet tovább tartott volna, tovább maradt volna a félhomály és a kapcsolgatós spórolás is.
De a beharangozott, Földet megmentő energiamegtakarítás elmaradt, igaz, helyette több fény lett. Az sem jó, hogy most nem lehet izzót kapni, pedig ritkán használt helyeken, például kamrába, erkélyre, vagy pincébe kiváló. A másik felhasználási területe az igényes alkalmazásokban jöhetne szóba, mondjuk egy rendes olvasólámpában ma is lenne létjogosultsága. Igazából még ma sincs alternatívája, ha legalább olyan jó színvisszaadást szeretnénk.
Végezetül:
Lakásvilágításunk mind műszakilag, mind felhasználás szempontjából drasztikusan átalakult az utóbbi pár évtizedben. Többet világítunk, mert kényelmesebb, alap lett a jóval gazdaságosabb működés, emiatt nem is spórolunk annyit a fénnyel, így villamosenergia fogyasztásunk érdemben nem is változott. Az izzó már sajnos a múlté, pedig – a számok alapján is – megtarthattuk volna, így színesítve a palettát.
Úgy fest, általánosságban kijelenthető, hogy ha valami hatékonyabb, vagy jobb, akkor azt többet is használjuk, így az energiaigény nem csökken. Pl .a 8-10 liter-t fogyasztó Trabinkkal anno évek alatt nem utaztunk annyit, mint a mostani kb. négyszer erősebb, de csak 7liter fogyasztású autónkkal egy év alatt. Az új kocsi hatékonyabb? Igen! Kényelmesebb, jobb? Naná! Több a felhasznált energia? Többszöröse!
Másik példa: A 2000-es években egy akkor korszerű 55 cm-es CRT TV 58 W-os volt. Aztán megjelent az LCD technológia a TV-knél is, fajlagosan kb. harmadannyi fogyasztással. A 104-cm-es LCD-LED TV-m konkrétan 75 W-os. Hiába a jobb hatásfok, a fogyasztása az LCD-nek nagyobb. Na de ki venne manapság 55 cm-es TV-t a nappaliba?
Hivatkozott források:
A példában említett lakások
A 90-es években:
Előszoba: 2 db 1x 60 W, konyha: 1x 100 W és 1x 18 W fénycső, gardrób: 1x 60 W, hálószoba: csillár2x 60 W, WC: 60 W, fürdő: 100 W, nappali: csillár 3x 60 W, gyerekszoba: csillár 4x 60 W.
Mostanában:
Előszoba: 5x 9 W LED, nappali: 8x 15 W + 4x 20 W kompakt fénycső 4 db mennyezeti lámpatestben, kisszobák: 1x 10 W LED + 2×20 W kompakt fénycső, konyha: 3x 21 W LED és 1x 9 W LED, WC: 10 W LED, fürdő: 4x 9 W LED.
Nyári Zoltán
2022.07.10