(a nagy érdeklődésre való tekintettel a cikk a mai napon frissítve, műszaki adatokkal is kiegészítve! /2022. június 27./ )
Az elmúlt napokban különös események zajlottak az egykori Rába Vagongyár régi üzemterületén Győrben – köszönhetően egy magánszemélyek közötti nagyszerű együttműködésnek, és bizonyos helyi cégek segítőkészségének!
Történt ugyanis, hogy a régi vagongyári területen, szanálás ide vagy oda, megmaradtak az egykori bejáratot és környékét megvilágító UFO (“Megagomba”, MAXI lámpatest néven is ismeretes) lámpák, méghozzá három darab.
Ez az egészen extrém méretű és kivitelű térvilágító rendszer már nagyjából hatvan éves volt – ugyanis a különleges kivitelű fényvetőt a Rába gyár egyik mérnöke tervezte, és a kísérleti darabokat először itt állították fel, helyezték üzembe. Azonban sajnos a gyárterületen a termelés már régen megszűnt, a komplett világítóberendezés előbb vagy utóbb selejtezésre, szemétre került volna.
A területtulajdonos korrekt hozzáállását dicsérendő, végül megkaptuk az engedélyt a fényrendszer elbontására, így mindhárom lámpatestet sikerült megmenteni az utókornak. Köszönhetően Csíkász Levente magángyűjtő kitartásának, összeállt az az alkalmi team, amely végül képes volt ezt a nem mindennapi feladatot teljesíteni!
A Fénymúzeum munkatársai, Csíkász úr, valamint a komáromi Retro Múzeumtól érkezett gyűjtőtársak sikerrel vették a jelentkező akadályokat, ugyanis az UFO (Megagomba) nem éppen megvetendő ellenfél! Maga a lámpatest nagyjából három méter átmérőjű üvegszálerősítésű műanyag gombaforma, tetején levehető záróelemmel. Magassága egy méter, belső vasszerkezetével és a felszerelt világítási részegységekkel kompletten 120-180 kg súlyú is lehet. (Kiépítéstől függ..) Eredetileg 8db OmniEKA típusú tölcséres reflektor van elhelyezve a gombakalap alatt, 4db 400W-os, és 4db 1000W-os HgL vagy HgLI típusú fényforrásokkal. A kívánt megvilágítási igénytől függően, ezeket az eleve is nagy teljesítményű higanygőzlámpákat többféleképpen is lehetett kapcsolni, például hogy csak a 400W-os lámpák világítsanak, vagy csak az 1000-resek, vagy az összes egyszerre.
A tartóoszlop hajlított vaslemezekből hegesztett konstrukció, 18 méter magas (nem elírás, ez valóban ennyi!) önsúlya a világító “gombafej” nélkül is másfél tonna körül van. Tehát nem valami aprócska kis gyerekjáték ez, és még ráadásul három darabot kellett egy az egyben kiszedni, elvinni. Természetesen, a problémát sikeresen megoldottuk!
A leszerelés menete nagy vonalakban a következő volt; Az emelőkosárral két szerelő (meg egy fotós a helyi sajtótól 🙂 ) felment a gomba alá, elfordították a tetőzáró elemet, majd megfelelő kötözőeszközzel a daruhoroghoz hozzákapcsolták a berendezés belső fém vázszerkezetét. Ezután a gombát az oszlopfejhez rögzítő csavarokat kioldották, majd az emelőkosárral eltávolodtak a berendezéstől. Ezután a daru leemelte a gombakalapot az oszlopról, majd óvatosan leliftezte a földön már előre kikészített raklapokra.
Következő lépés, az oszlopok eltávolítása. Ez nem egyszerű, és nem is veszélytelen művelet, tekintve az oszlop szokatlan magasságát, és az ehhez tartozó 1 – 1.5 tonna körüli önsúlyát. Az oszlopanyag falvastagsága nagyjából 8-10 mm (nem mértük meg pontosan), plazmavágóval és nagyflexszel egyaránt nekiestünk az oszloptövének.. 🙂
Értelemszerűen még a vágás megkezdése előtt a két szerelő felment az oszlopvéghez emelőkosárral, és az oszlopon a gyártója által előzetesen felhegesztett emelőszemekbe darukötelet erősített, majd a daruhorogba ezt beakasztották. Ezután a daru kicsit megfeszítette a kötelet, lehetett elkezdeni odalent a vágást.
A már körbevágott aljú oszlopot a daru egyszerűen csak kiemelte, és az előre kikészített raklapokra elfektette.
Ezek után tekintsük meg a kivágott oszlop csonkját, magáért beszél.. Átmérő kb. 50 cm, és a kis betonsziget, amiből kiállt az oszlop, az egyik öreg szaki elmondása szerint lefelé még legalább három méter mélyen folytatódik, mint betonkocka. De szükség is volt erre, hiszen a szélsőséges időjárás, szélviharok, stb.. igencsak igyekeztek volna belekapaszkodni a szerkezetbe, és kidönteni ha lehet – de nem lehetett, meret a vastag acélanyag, és a tisztességesen kiépített betonalapozás megakadályozta ezt! (speciel nem tudok olyan balesetről, hogy időjárási oknál fogva vagy csak “úgy” bármikor is kidőlt volna egy ilyen extrém nagy világítási oszlop!)
A fent kinyitott gombakalap pedig ilyen belülről, pontosabban felülnézetből. Jól láthatók a koncentrikus merevítések, melyek vastag szögvasból készültek. Az itt lebontott eszközökben nem a szokványos 8db OmniEKA fényszóró volt beépítve, hanem ezeket korábban már valaki átépítette – gombafejenként 4 db. bordás EKA E40 foglalatos reflektorra.
Végül a gombafejek teherautóra kerültek, mint ahogyan itt látható…..
A munkák befejeztével mindent elszállítottunk a területről, bár a gombafejekkkel kétszer fordult a nyitott platós kisteherautó – de hát ez teljességgel érthető. Fel sem lehetett csukni az oldalfalakat, annyira kilógott a szerkezet…
Minden jó, ha a vége jó – ezek a technikatörténeti és helytörténeti szempontból egyaránt jelentős régi relikviák megmenekültek a selejtezéstől, új gazdáik nagyon vigyáznak rájuk. Mindegyik “Megagomba” fel lesz újítva, és az autentikus OmniEKA fényvetőket szereljük majd vissza, hogy minél eredetibb állapotú és kinézetű legyen. Ha már ennyit kínlódtunk, güriztünk a megmentésük végett, legyen végül minden eredeti, és tökéletes!
Szeretnék ezúton is köszönetet mondani az alábbi közreműködőknek:
- Vill-Korr Hungary KFT, Győr (a kosaras autót biztosították részünkre)
- Daru Unió Plusz KFT, Győrújbarát (daruzás)
Továbbá köszönöm a komáromi Retro Múzeum munkatársainak, hogy szállításban és rakodásban végig segítettek ahol csak tudtak, valamint Csíkász Levente barátainak, akik szintén eljöttek közreműködni.
A légifelvételeket készítette, és a terület bejárásában, relikviák felkutatásában Szuromi Mónika, a Fénymúzeum munkatársa volt segítségünkre.
Feltétlenül megemlíteném a helyi sajtó munkatársait, akik voltak szívesek felkeresni minket a helyszínen, és remek cikket írtak a bontásról. Ezt az alábbi hivatkozáson olvashatják az érdeklődők:
Jobb oldalon ezt a fotót pedig az imént kaptuk a “Régi Győr” FB-oldal kezelőjétől – örömmel osztjuk meg itt is a képet!
És ha már idetalált a kedves Olvasó, megragadom az alkalmat és rabolnám még pár perc erejéig a drága idejét – ha már itt vagyunk, “szakmázzunk” egy kicsit. Ugye nem bánja? Nézzük meg együtt a Megagomba építőelemeinek műszaki adatait, egyéb tudnivalókat ezekről a régi konstrukciókról – eléggé sajátságos időutazás lesz ez is, főleg ebben a mai mániákusan-energiatakarékos ledesített világban! 🙂
Itt mutatom a fő attrakció, az Ufóban felhasznált HgLI 1000 típusú nagynyomású higanygőzlámpa adatait. Elmagyarázom a katalóguslapon látható specifikációk értelmét is úgy, hogy a nem hozzáértő is mondhatni képben legyen!
A táblázat utolsó sorát nézzük, számunkra ez most a releváns. A lámpa főbb paraméterei a következők:
- Teljesítményfelvétel: 1000 watt
- A lámpa égési feszültsége: 145 volt.
- Lámpaáram: 7.5 amper
- Fényáram: 57 000 lumen
- Fényhasznosítás: 57 lumen / watt
- Színhőmérséklet: 4300 kelvin
- A fényforrás teljes hossza: 38 centiméter
- Átmérője: 16 centiméter.
Szóval, nem kicsi darab. A fénye sem volt kicsi – összehasonlítva az ismert, háztartási “százas izzó” képességeivel, a végeredmény kb. megdöbbentő. A százas izzó jó esetben adott 1200-1300 lument, ez meg ötvenhétezret. A korabeli elvárásokhoz képest a hatásfok sem volt rossz, az élettartama abszolúte vállalható. Persze, nem volt olcsó kis kommersz égő, de hát nagy fénykibocsátás elvárása esetén, ezt annak idején is meg kellett fizetni..
A fénye hófehér, 4000K körüli korrelált színhőmérséklettel. Üzemeltetéséhez előtét (fojtótekercs) is kell, majdnem tízkilós trafószerű jószág, ezt a lámpával sorba kellett kötni.
Élettartamáról sunyin hallgat az adatlap, persze csak most, csak Önöknek elárulom, hogy a gyártásnál kifogástalanul összeállított fényforrás a 10000 órát is simán kibírhatja, és még ezután is üzemképes lehet. De ez az üzemképesség inkább csak elektromos szempontból üzemképesség – az elfeketedő kisülőcső miatt fényt egyre kevesebbet ad, de persze az áramot vígan fogyasztja.
Most nézzük meg az üvegszálas műanyag gombafejben elhelyezett fényvetőket. Ismét katalóguslapokat hívok segítségül!
Öreg bútordarab már ez is, bár a mellékelt fotó egy 1989-es Tungsram prospektusból származik. A hatvanas években lett kifejlesztve, a még II. világháború előtt konstruált Krolupper-féle fényvetők leváltására, és az akkori sportlétesítmények tisztességes megvilágítására. Kifejlesztése idején még nem az volt a neve, hogy OmniEKA, hanem “stadion típusú fényvető” elnevezéssel emlegették. Ez a ma már kőkorszakinak nevezhető lámpatest, meglepően jó konstrukció – a maga idején kiváló (és még most sem rossz) fénytechnikai paraméterei mellet, jól variálható, eléggé sokféle fényforrástípusra átépíthető.
Nos, az Ufó (Megagomba, Maxi) fényrendszerben 8 darab ilyen eszközt alkalmaztak. Itt egy fotó, ahol ezt jól láthatjuk is – Budapest, Blaha Lujza tér, 1966-ban!
Engedjenek meg még három, korabeli fotót a Megagombákról – ezek ugyan nem győri, hanem budapesti példányok voltak egykor. Azonban műszaki paramétereik, világítási képességük teljesen megegyező, csak az installálási helyük más. Íme!
Végezetül ismét Győr következzen, és néhány remekbe sikerült fotó az ufóbontás kalandos pillanataiból! 🙂
Köszönöm figyelmüket, remélem kellően érdekesnek találták ezt a kissé hosszadalmas beszámolót!
Horváth Péter