Az idősebb olvasók még bizonyára emlékeznek erre, de a fiatalabbak el sem tudják képzelni, hogy az egykor volt szocialista rendszer kereskedelmi létesítményei, üzletláncai miféle – ma már értelmetlennek tűnő – módszerekkel igyekeztek úgy-ahogy megfelelni a lakossági igényeknek.
Az egyik ilyen furcsaság volt a „szakosított üzletek” létesítése, ahol az adott bolthálózat keretein belül működő egyik vagy másik boltban, kizárólag csak egy-egy termékkategóriát árusítottak.
Mivel a Keravill boltjairól beszélgetünk, hát például volt olyan, hogy AKA-Szaküzlet – ez elsősorban a volt NDK (Kelet-Németország) iparának egyik állami vállalata, az AKA elnevezésű háztartási villamos eszközöket gyártó kombinát termékeit árusította. Itt lehetett kapni (akkoriban az árukhoz képest meglepően jó minőségű termékek voltak!) NDK gyártmányú hajszárítót, porszívót, úszógumiról leugráló minicentrifugát (majd ha jobban ráérek, ezt is bemutatom Önöknek!), no meg a klasszikus kabarétréfában állandóan felemlegetett kivehető ajtós turmixgépet. 🙂 Másutt ezeket nemigen lehetett kapni, hála neked tervgazdálkodás..
De volt olyan furcsasága is a szocialista kereskedelemnek, mint például a budapesti XIX. kerületi Kossuth tér kb. 300 méteres vonzáskörzetében 4, azaz négy darab(!) Keravill-üzlet volt található!
A nyolcvanas évek közepén a most Üllői út néven ismert főút kispesti és pestlőrinci szakaszát még Vörös Hadsereg útja néven ismerték, hát itt, a Kossuth tér előtt egy utcasarokkal volt a Keravill Rádióbolt, feljebb bő kétszáz méterrel az általános „nagy Keravill”, a főút túloldalán a piac sarkánál elrejtve a Keravill Kerékpárbolt, végül az 1986-ban már üzemelő Kispesti Centrum Áruház második emeletén is volt Keravill-részleg.
– A „nagy Keravill” a szokásos háztartási villamosárut kínálta: Izzók, fénycsövek, háztartási kis és nagygépek, szórakoztató elektronika, alapszintű villanyszerelési anyagok.
– A Centrumos részleg ugyanezt mint fent, de háztartási gépek nélkül.
– A Kerékpárboltban csak biciklialkatrész és kiegészítők voltak kaphatók. (meg extrém bunkó személyzet jelenléte, de ez már más kérdés..)
– A Rádióboltban mindenféle, már akkoriban is ócskaságnak számító rádiókészülékek fődarabjait lehetett megvásárolni, hangszórókat, üvegbiztosítékokat, meg mindenféle rádiós limlomot. (tranzisztort, egyéb félvezetőt persze nem tartottak..)
Ezek után ne is csodálkozzunk, hogy a kiváló Tungsram cég nem kevésbé kiváló termékeinek is volt egy Keravill-színekben üzemelő szaküzlete. Ez pediglen vala a Budapest, VIII. kerület, Rákóczi u. 51. szám alatt.
Ha valaki manapság felkeresi ezt a címet, nemigen talál bármit is, ami akár csak nyomokban is emlékeztetne ennek a szaküzletnek egykori létezésére. Egy nagy, tágas kapualj, ahová autóval is be lehet állni, hosszú folyosószerű udvar. Klasszikus pesti bérház belső udvara, ahová nem lehet már csak úgy besétálni, rács zárja el az utcafronttól… Semmi extra, egy Rákóczi úti épület a sok közül.
Bezzeg a 80-as években mennyire más volt az egész! Amikor talán 1987-ben először elvetődtem ide – hogy végre megkaphassam a szülinapi ajándékként beígért HMLI 160-as kevertfényű lámpát – már az utcán sétálgatva is rögtön lehetett tudni, hol találom a szaküzletet. Több emelet magas TUNGSRAM neonfelirat a ház oldalán, alatta a közismert Keravill-embléma – mindez kétoldalas kivitelben, fényjátékkal. A kapualj két oldalán villanykörte-figurák neonból, aztán belépve a kapualjba, következett az igazi csoda!
Embermagas, körbejárható üvegvitrinek, telepakolva a Tungsram termékeivel. Kísérleti és bemutató darabok, féligporozott higanylámpa, és számtalan más különlegesség a Tungsram különféle időszakokból származó választékából. Legalább három ilyen vitrin volt, tele kincsekkel!
A vitrineken túlhaladván, jobbra a belső házfalon még néhány kisebb neonfelirat, majd a bolt bejárata, aminek közelében szinte folyton ott parkolt egy Skoda személyautó. Az a régi, farmotoros jószág..
A keskeny bejáraton belépve, a magamfajta rögvest úgy érezhette, máris a mennyországban van.. Jobbra a pénztárban többnyire a nagyon kedves Judit néni őrködött éberen, aztán a szemközti pult mögötti fali tárolókban is, meg mindenütt is, izzók, és izzók, és izzók.. Az L alakú eladótér hosszabbik szárának közepétől már félvezetőket is tartottak, de megmondom őszintén, ez a témakör akkoriban még teljesen hidegen hagyott..
Az eladópulton belül, annak elejénél volt egy speciális próbatábla, vagyis ez inkább egy jókora, bútorszerű készülék volt, amivel az üzletben árusított bármelyik fényforrást szükség esetén tesztelni lehetett. Majd ha valamikor nagyon ráérek, megpróbálom a készüléket emlékezetből utánépíteni, legalábbis a külsejét, mert hogy pontosan mit tudott ez, milyen belső kapcsolástechnikával, arról fogalmam sincs. Tudtommal fotó sem maradt fenn erről a készülékről – sajnos az üzlet belsejéről sem -, így nem lesz kommersz mutatvány a berendezést úgy-ahogy rekonstruálni. Főleg annak ismeretében, hogy a vonatkozó zavaros emlékeim kb. 35 évvel ezelőttiek…
A boltban mindenki nagyon kedves, és segítőkész volt. Kaptam katalógusokat, amiket odahaza áttanulmányozva kiírtam a számomra érdekes fényforrások termékkódját, típusjelét; aztán egy szép hosszú listával visszamentem az árak iránt érdeklődni. Ha a nyomorult kis zsebpénzemből futotta rá, meg is vettem amit csak lehetett.. és máig bosszankodok, miért tolt ki velem ennyire a sors, hogy nem valami megtollasodott burzsuj családba születtem? Sose voltam irigy természetű, mégis felháborít, hogy igen gyakran elképesztő jómódban élnek olyan lusta, buta, tróger emberek, akik amúgy a meleg vizet sem érdemlik, mindeközben állandó forráshiánnyal és meg nem értéssel küszködik az, akinek vannak némi értelmes céljai az életben..
Ennyi talán elég is a sopánkodásból, nézzük hát a Tungsram-Keravill további sorsát. Mint a hasonló létesítményeket, ezt is többszörösen utolérte a végzete, mivel egyfelől a Keravill-üzlethálózat kezdett volna már megszabadulni a nem eléggé rentábilis boltjaitól, a Tungsramot pedig időközben megkörnyékezte a General Electric. Ennek következtében több dolog is történt – a Tungsram létesített egy saját, puccos, abszolúte reprezentatív márkaboltot, amely két villamosmegállóval odébb, a Király utcában nyílt meg végül. A Tungsram-Keravill még vegetált néhány évig, majd megszűnt, nem is tudom hogy pontosan mikor, de talán 1993 körül történhetett ez.
A Keravill üzletlánc velünk maradt még egy darabig, természetesen arculatváltással. Ekkor már minden termék szabadáras volt, így történhetett, hogy még 1995-ben olcsó Discolux izzók után kutattam („a party sosem érhet véget..”), és a Rákóczi úton belebotlottam a már megszűnt Tungsram-Keravillal szemközti új, modern Keravill üzletbe. No, ha már itt vagyok, bementem, és az egyik pult alján találtam is néhány Discoluxot megbújva. Ráadásul korrekt áron.. Magamhoz szólítva őket, irány a kassza, hát ki volt a pénztárban? A Judit néni! Persze rögtön felismert, pedig sok évvel ezelőtt látott utoljára – nem volt nagy forgalom az üzletben, elkezdtünk beszélgetni.
Így tudtam meg, hogy a Tungsram-Keravill megszüntetésekor az udvari vitrinek teljes tartalmát kukába dobálták a felszámolást végző munkások. A neonfeliratokat leszedték, konténerbe dobták. Semmi nem maradt a boltból, csak néhány hirdetés régi szaklapokban, néhány sor egy nyolcvanas évekbeli telefonkönyvben, no meg a szerző emlékei. Ez nem sok, sőt, a semminél alig valamivel több..
Hogy a rendszerváltás környékén, az azt követő néhány évben milyen elképesztő mennyiségű műszaki relikvia, kereskedelmi és ipartörténeti emlék semmisült meg, azt felbecsülni sem lehet. Azokban a zavaros időkben ilyesmivel senki sem törődött, a megszűnt szocialista bolthálózatok új bérlői, tulajdonosai kizárólag a profittal foglalkoztak, a műszaki értékmentés teljesen a perifériára szorult. A Fénymúzeum sem létezett még akkoriban csak az elődje, a szerző magángyűjteménye – pénzeszközök nélkül, autó nélkül, felszerelés nélkül, segítők nélkül – tizenévesen, anyagi és magánéleti problémákkal küszködve. Sajnos ez volt, ez van – amit lehet, igyekszünk utólagosan rekonstruálni, a még fennmaradt menthető anyagokat menteni.
Utólagosan is köszönöm az egykori Tungsram-Keravill munkatársainak türelmét, segítőkészségét, hogy az időnként bizonyára „fárasztó” kérdéseimre is mindig válaszoltak! 🙂
Horváth Péter